Imádom, hogy gyakorlatilag folyamatosan kapom a témákat az élettől. Minden nap történik valami érdekes velem és valakinek vagy valakiknek köszönhetően ezeket egyre nagyobb közönséggel oszthatom meg, az ajánlók miatt. (Tényleg jövök valakinek egy kávéval. Jelentkezés esetén behajtható.)

Tegnap azt a kérdést tette fel egy kedves barátom: „Mit tehetek, ha utálom a munkámat, azon kívül, hogy felmondok?” Megihletett és itt vannak a lehetőségek, szerintem mit tehet az ember ilyen helyzetben, hogyan lehet túllendülni azon, ha valaki utálja a munkáját.

 Ha van célja. Ha tudom, hogy ez a szükséges rossz egy jövőbeni tervemhez, előléptetéshez, jobb munkakörhöz, ha tudom, hogy amiért teszem, az meghozza majd a gyümölcsét. 

Ha megfizetik. Tegnap ilyen nap volt. Egy másik jó barátom számolt be arról, hogy a sok-sok munka és a túlterheltség egyetlen motiváció miatt elviselhető a számára, hogy ott lebeg előtte az összeg, és hogy mi minden kerül majd a családi otthonba belőle. 

Ha van határidő. Ha tudom, hogy az utálatos főnök, idegesítő munkatárs vagy bármilyen zavaró tényező belátható időn belül megszűnik. 

Ha van hobbi, akkor egyszerűbb elviselni a gondterhelt munkaidőt, hiszen ha alig várja az ember tervekkel és célokkal telve, hogy nekiessen a hobbijának, az nagyon nagy motiváció. 

Ha van család. X lurkó mellett ugyan kinek van ideje bosszankodni a munka miatt. Egy családban annyi jobb dolga is van az embernek. Ahogy a környezetemben látom a családos állapot egy másik dimenzió. 

Ha van pszichológus. Ha megkérdezik, én hogyan vagyok olyan türelmes, elmondom az igazat, hogy sokat fizettem én már ezért egy pszichológusnak. 

Ha valaki olyan megvilágosodott zen, mint egy fotoszintetizáló petúnia, akkor gyakorlatilag semmi sem zavarja. 

Képek: google search

Szép napot, Natulcien.