Szögezzük le, nem vagyok egy biciklire termett alkat. Sose vonzott különösebben, és szerintem én vagyok az egyetlen, akinek nem volt bicaja sem gyerekkorában. Mikor a legutolsó alkalmak között, hosszabb távon biciklire ugrottam, annyira megörültem, hogy sikerült áthajtanom két betonoszlop között, hogy megkönnyebbülésemben bedőltem egy bokorba. (A nyomait még mindig magamon viselem.)

A biciklitől amúgy fáj a fenekem, nem tudok rá pakolni, és mivel rövid a lábam, csak gyerek biciklin érzem magam biztonságban, amiről határozottan elérem a földet. A városi biciklizést pedig kifejezetten extrém sportnak tekintem. Bevallom, sofőrként sem szeretem a bicajosokat. Nagyon tisztelem őket, hogy sportosak, meg védik a környezetet, meg tök jó a passzos nacijuk, de féltem őket megelőzni, és mire nagy nehezes sikerül, a következő piros lámpánál megint előttem vannak. Ördögi kör.

A másik, ami kicsit távol tartott ettől a tevékenységtől, hogy szeretem a magas sarkúkat és szeretek csinosan öltözködni, amit eddig nem gondoltam, hogy össze lehet passzítani a biciklizéssel. 

No, de hogy mi változott? Vidékre költöztem, aminek elengedhetetlen kelléke a bicikli. Itt megoldott a forgalom kérdése, ami a legfontosabb tényező volt a fent soroltak közül. Gyerek kerékpárt lehet venni, a fenekem gondolom, majd megszokja a gyűrődést, egy kis kosár, majd segít hazahozni a vásárfiát, és már csak az öltözködés kérdése marad.

A vidéki élet amúgy egy lassan 35 éves flaszter harcosnak igazi kihívás, de bevallom, nagyon élvezem. Sose éltem se faluban, se kertes házban, de mindegyik sztori megérne egy külön postot. Például, hogy 30-as övezetben tiszta felüdülés a főváros után vezetni. Ez a nekem való terep.

De térjünk vissza a divat témakörbe. Azt vettem észre, erre felé nagyon szeretik a macinacit, ami kényelmes és praktikus darab, van akinek jól áll, de én nem tervezek beszerezni egyet sem. Tuti én leszek a fura lány a faluban, aki rózsaszín virágos kesztyűben kertészkedik, és sminkben megy a zöldségeshez, de annyi baj legyen. Láttak itt már furábbat is szerintem.

Gondoltam tehát utánajárok, hogyan lehet csinosan, de biztonságosan, és kényelmesen biciklizni. Fogadjátok szeretettel a montázsokat a Pinterestről.

Nekem ez az A vonalú szoknya megoldás tűnik a legpraktikusabbnak.

Ezt a szoknyás verziót is el tudom képzelni, bár lehet, ha túl szűk a fazon, akkor esélytelen benne biciklizni.

A minivel azért vannak fenntartásaim.

A maxit már jobban el tudom képzelni, de az meg lehet, hogy beakad a küllőkbe.

A magas sarkúhoz is kétkedve állok, de egy próbát mindenképp megér.

A kis nyári ruháimat már alig várom, hogy felvehessem, akár kerékpárra is.

Ha már nyáriasodunk, a kalapokat imádom, de nekem séta közben sem marad a fejemen, nemhogy menetszélben. Ezzel pedig megelőlegezem magamnak a minimum 6 km/h sebességet.

A nadrágok tűnnek a legjobb alternatívának, főleg a farmer, akármilyen színben, fazonban.

Az egyéb nadrág verziók.

Melegebb időben jöhetnek a shortok is.

No és ne felejtkezzünk el a hűvösebb napokról sem, hiszem eddig nagyon kegyes volt velünk az időjárás.

Én tuti bőrdzsekiben fogok bicajozni.

Vagy blézerben, a másik nagy kedvencemben.

Ezeket a polgárpukkasztó verziókat viszont nem vállalnám be, főleg nem egy faluban.

A jövőben a legnagyobb valószínűség szerint viszont ez lesz.

De vigasztal, hogy akár ezt is meg lehet oldani.

Azt pedig elfogadom, hogy sosem leszek profi.

Örülök annak is, ha addig eljutok, hogy élvezem a biciklizést.

Szép napot, Natulcien.