Kiskoromban az volt a fixa ideám, hogy naplót csak január elsején lehet elkezdeni írni. Én nagyon szerettem volna naplót írni, de valahogy mindig messze esett a vágyam január elsejétől. Aztán mire megfejlődtem kicsit autista hajlamú szorongásaim és tökéletesség igényemet, ha jól emlékszem 2009-ben eljutottam addig a pontig, hogy egy trauma hatására elkezdtem naplót írni. Senki nem ír naplót, ha minden rendben van az életében. A naplóírási vágyat sokszor az is kettétöri, hogy nem tudjuk, hogyan kell naplót írni. No, pontosan ez a lényeg, hogy csak egyetlen egy szabálya van. A grafológus szakdolgozatom írásterápiás módszerek rendszerezéséből írtam. A napló volt az első fejezetem. Nagyon érdekes dolgokat olvastam a naplóírás történetéről, de már a dolgozatom írásakor is jobban érdekelt a gyakorlati megvalósítása és terápiás hatásai.

A napló írással először is időt szánunk magunkra. Az online blogok, mint naplók nem felelnek meg az önismereti munka eszközeként. A kézzel írás lassabb és rengeteg érzelemi plusz töltet ad, ha megfigyeljük kézírásunk alakulását, az írásképről alkotott benyomásinkat. Ha újra olvassuk régi írásainkat, felfigyelhetünk tulajdonságainkra, viselkedés sémáinkra. Az élményeink leírásával el is távolodunk a leírtaktól, ami segít objektívebb szemszögből értékelni a papírlapon szereplőket. Egyetlen szabályt kell betartanunk, hogy őszintének kell lennünk magunkkal, mert csak úgy van értelme. A naplónknak megvallhatjuk tévedéseinket, kis gonoszságainkat, irigy és féltékeny érzéseinket, melyeket magunknak is nehezen vallunk be. Ki az, aki felmerné vállalni, hogy 30 fölött egyedülállóként nem őszinte a mosolya, mikor egy ismerőse, kollégája, barátnője bejelenti, hogy férjhez megy és gyereket vár, mikor neki is ez az egyik legfőbb vágya, vagy ha a másikat felvették az álom munkahelyre de sorolhatnám még a példákat. Gyónás a naplóírás, ahol nincs ítélkezés, így segít meglátni, megérteni életünk mélyebb összefüggéseit, fejlődésünk irányát, múltunk, gyerekkorunk tisztázatlan vagy fájdalmas időszakait.

Ha nem akarjuk kompromittálni magunkat a vallomásainkkal azt is megtehetjük, hogy kiírjuk magunkból a rossz érzéseinket és megsemmisítjük a bizonyítékot. Így tuti nincs következmény. Egy-egy fájdalom, rossz élmény elengedéséhez még szimbolikusan hozzá is járulhat a leírt szavakat tartalmazó papírlap elégetése, lezúzása, persze ügyelve a saját és lakókörnyezetünk biztonságára. Ez már inkább a tisztító jellegű spontán írás kategóriája, amiről a későbbiekben majd részletesen beszámolok, de itt is említést érdemel, mert a kiinduló pontja ugyanaz, hogy a kimondott, leírt szó és az igazság gyógyít.

Sandy Garson amerikai írónőnek nagyon jó tippjei vannak olyan irányított naplóíráshoz, ami hozzásegít az önismereti munkához. Ő mondta azt is, hogy „a belső kritikus üvölt, míg a belső bölcsesség csak suttog”. Milyen igaz. Szóval a tanácsai a következők:

Miről nem akarok írni?

Ki vagyok én jelen pillanatban és ki voltam 5 éve, 10 éve, 15 éve stb.

Mik azok a dolgok, amik örömet okoznak nekem?

Mik a legjobb tulajdonságaim a környezetem szerint?

Mit szeretnék hallani időskori önmagamtól?

Izgalmas kérdések, nem? Ha van pár percetek magatokra érdemes kipróbálni.

Szép napot kívánok.

Natulcien

Forrás: http://agybaj.com/2013/02/25/naplo/