Kislányom születése után 4 hónappal, hajnali 3-kor megvilágosodott állapotba kerültem. Szerintem ezt hívják „Isteni sugallatnak”. Elkapott az alkotási kedv egy olyan fajtája, ami ritkán következik be csak az életemben. Szinte egy villanás alatt megszületett a fejemben egy bejegyzés arról, milyen tapasztalataim vannak eddig a kisgyerek melletti alvásmegvonásról, alváshiányról, fáradtságról. Az alvásmentes órák alatt olvasott, hallott, felszedett tudást gyakorlatilag egy szempillantás alatt rendszerezte az agyam frappáns, humoros formában, majd nyugtalan, álomtalan alvásba zuhantam. Mikor legközelebb keltem a sugallat helyett a szokásos tompa fejfájás fogadott, és a homályos emléke egy éber álomnak, amiben blogoltam. A témára természetesen emlékeztem, hiszen a legaktuálisabb élethelyzet volt akkor, és még most is az, a cím pedig bele is égett az elmémbe: Hogyan éljük túl az alvásmegvonást?

Naivan gondoltam arra, hogy na, én majd megírom ezt a bejegyzést emlékezetből, kutatva az álmom foszlányai után, de ennek a történetnek már több, mint fél éve, és még mindig nem jutottam el addig, hogy megosszam a világgal. Egészen a mai napig.

Aki eljut ehhez a bejegyzéshez valószínűleg már „kiolvasta” az Internetet, „hogyan aludja végig a gyerek az éjszakát” témakörben, és előrebocsájtom, hogy nem találtam meg a szent Grált. De szeretném megosztani a tapasztalataim, hogy megnyugtassam a nem alvó sorstársaim, nincsenek egyedül.

Mindenkinek saját szent Grálja van!

Ezer helyen olvasni, hogy minden gyerek más, és ez így is van. Felesleges hasonlítgatni őket, vagy teljesíthetetlen elvárások elé állítani a csöppségeket. Az én környezetemben is természetesen az összes gyerek átaludta az éjszakát születésétől kezdve, kivéve az én szemem fénye. Ne foglalkozz azzal, hogy a szomszéd Gizikével mi van. Mindenki csak a saját gyerekéért tartozik felelősséggel.

X idő múlva jobb lesz!

Mindenki ezzel vígasztal, hogy 3 hónap után, félévesen, 8 hónaposan, 1 év után, 2 év után könnyebb lesz, és jobb lesz az alvás. Elmúlik a hasfájás, kibújnak a fogak, megedződik az idegrendszer, elfárad a mozgásban, tele eszi magát. Természetesen én is úgy vártam ezeket a sorsfordító időpontokat, mint a messiást, és sosem történt meg a nagy áttörés, sőt. Nem akarlak elszomorítani kedves olvasó, de egyre rosszabb lett a helyzet. Az biztos, hogy az idő hozza a megoldást, de hogy mikor, arra semmi támpont és biztosíték nincs.    

Aludj amikor csak tudsz!

No igen. Ha egyedül vagy otthon egy gyerekkel, aki kiszámíthatatlan időközönként kiszámíthatatlan időintervallumban alszik, ember legyél a talpadon, hogy tudj ilyen körülmények között aludni. Mire lefekszik a gyerek, te meg mondjuk ettél, ittál, pisiltél, addigra pont felkel. Vagy épp belekezdenél valami házimunkába, és mire jönne a pihenés, pont felkel. Vagy mondjuk rögtön lefekszel aludni amint a kicsi is elaludt, de pont akkor kelt fel, mikor épp mély álomba zuhannál és rosszabb megébredni, mintha nem is aludtál volna. Persze meg kell próbálni aludni minden lehetséges alkalommal, de akkor semmit nem él az ember, rohan a háztartás is, és nem is biztos, hogy mindenkinek pihentető 20 perc alvás attól rettegve, vajon mennyi időd van, és mikor kel fel a gyerek. Ráadásul ebben a helyzetben még csak egy gyerekről beszélünk. Ha van testvér is, ez a lehetőség egyáltalán nem is jöhet szóba.

Alvás praktikák!

Ezer oldal, és tanácsadó és fórum foglalkozik a gyerek alvással, altatással. Szerintem egy egész iparág épült erre a piacra, hiszen kisgyerek mellett aztán van igény alvásra. Rengeteg könnyvet olvastam a témában, alvástanácsadóval, pszichológussal, orvossal, védőnővel konzultáltam és mindent kipróbáltam 2 kivétellel a repertoárból és semmi nem működik.

Megfelelő hőmérséklet, megfelelő alvó környezet, megfelelő ruha, megfelelő táplálkozási szokások, megfelelő napirend, és esti rutin. Fürdés, csend, sötét, babmasszázs, zene, klasszikusoktól a hajszárítón át a fehér zajig. Együtt alvás, külön alvás, testkontaktus, hangterápia. Késleltetett reagálás, igény szerinti szoptatás. Volt egy pont, ha azt ajánlják, áldozzak fel egy bárányt, azt is megteszem, de bizony semmi nem segített.

A "tuti tippek", amiket elvből nem próbáltam ki!

A „hagyjuk sírni” és a „ciciről leválasztás”. Sokan ezekre esküsznek, sokaknak be is válik. Leszögezem, engem nem érdekel, más mit csinál otthon Gizikével, és hogyan neveli. Nem az én gyerekem, nem az én felelősségem, így nem nyitok vitát gyereknevelési elvekről, hiszen mindenki szerint a sajátja a jó. Mindenki belátása és saját tűrőképessége szerint dönt arról, hogy alkalmazza-e ezeket a módszereket vagy sem.

Szóval jöjjenek az én túlélési taktikáim:

Vitaminok marékkal!    

A B6 vitamin nagyon jó idegnyugtató, de a C-vitamin, és a multivitaminok, valamint a rendszeres, változatos és egészséges étkezés is alapvető fontosságú. Kell a szervezetnek a támogatás, ha már nem tud pihenni és regenerálódni az éjjeli alvás keretein belül. Kell a támogatás a bőrnek is, meg a kis lelkünknek is. Én például az elmúlt időszakban lettem arcápolásmániás. Egyrészről a bőrnek is kell a támogatás (ránctalanítás ezerrel), másrészről kell egy kis kényeztetés a sok nélkülözés, és saját igényeink háttérbeszorítása mellet.

Karantén!

Beteg embert nem engedtünk a család közelébe, nagyon egyszerű okból kifolyólag. Egészségesen is épp elég nehéz kialvatlanul, fáradtan, kimerülten teljesíteni a mindennapokban, nem hogy még betegen. Aki egy kicsit náthás volt, már nem jöhetett a környezetünkbe maszk nélkül. Az Octenisept fertőtlenítő pedig a legjobb barát minden kimozdulásunknál.

Hírzárlat!

Nem érdemes megosztani a problémát a szomszéddal és az utca emberével. Csak kéretlen tanácsokat, teljes empátia hiányt és bezzeg reakciókat kapnánk. A lehető legkevesebbre kell csökkenteni a stressz forrást, mert épp elég a folyamatos másnaposságra emlékeztető fáradtságot kezelni, nem kellenek még a plusz nehézségek.

Konfliktus helyzetek kerülése!

Számomra még mindig komoly stressz forrás és konfliktushelyzet a vezetés. Ha megtehetem kerülöm, mert egyébként is veszélyes fáradtan volán mögé ülni. Csökken a reakció idő, a figyelem lankad, nem jók az érzékszerveink. Ne feledjük azt se, hogy az alvásmegvonással kínoztak és komoly egészségügyi problémákat okoz hosszútávon. Ráadásul nem lehet megszokni sem. Kicsit aklimatizálódik az ember, de nem lehet hosszútávon büntetlenül kezelni a fáradtságot.  

Tudatosítani, hogy a fáradtság egy másik tudatállapot!

A fáradtan keletkezett gondolatokat nem szabad komolyan venni. Túlérzékenység, humortalanság, összeesküvés elméletek jellemzik ezt az állapotot, amit a kialvatlan agyunk kreál. Korántsem annyira sötét, és reménytelen a helyzet, mint azt kimerülten gondoljuk.     

Stressz levezetés!

A sírás egy nagyon jó stresszlevezető, de a verbális agresszió is lehet jó alternatíva amennyiben nincs alanya. Sose a környezetünkre zúdítsuk indokolatlan haragunk, inkább személytelen, és tárgytalan legyen a káromkodás stílusa. A „f@sz kivan, hogy az a kuty@ üsse meg a kukás@utót” például egy tökéletes alternatíva. A párnák csapkodása az ágyhoz is nagyon jó módszer.

Taktikai dühkezelés!

Megelőzendő a teljes kiborulást, vagy ha érezzük, hogy a fenti stresszoldó technikák már nem elegendők, és a tehetetlenségből fakadó agresszió levezetése, egy banánosdoboz szétverésében nyilvánul meg egy baseballütővel, artikulálatlan üvöltés keretében a kertben, az teljesen rendben van.

Katasztrófaturizmus!

Szégyellem, de bevallom, engem megnyugtat, ha másnak rosszabb. Különböző közösségi oldalak hasonló témájú csoportjaiban olyan meredek történeteket lehet olvasni, hogy rögtön enyhébb megvilágításba kerül az én problémám. Igaz, hogy átlag 10x kelek este a gyerekhez, és 11 hónapja csak 3x aludtam 3 órát egyben, de legalább nem kell fél lábbal ugrálva a szagelszívó zaja alatt a kumbaját énekelve altatnom. Ez is valami.

Fogadd el a helyzeted!

Ha a gyermeked teljesen egészséges, szépen fejlődik, gyarapszik, nappal jó-kedélyű, vidám és mosolygós és könnyen elalszik, csak valamiért 10x felkel az éjszaka folyamán cicizni, akkor bizony neki nincsenek alvásproblémái. Neked vannak alvásproblémáid, amiért emiatt a szeánsz miatt nem tudsz egyben 1,5 óránál többet aludni. Ha ezt a helyzetet elfogadod, az már fél siker.  

Smink tanfolyam!

Ha már úgy érezzük magunkat, mint a mosott rongy nem kell úgy is kinézni. Az egyetlen dolog, amire mindig szakítok időt, mert feltölt, kikapcsol, és mindig jólesik, az a sminkelés. Van, hogy fél kézzel, mert a másikban a gyerek van, és van, hogy csak félig készül el este 6-ig, de legalább jobban érzem magam a bőrömben.

Barát terápia.

Olyan emberekkel veszem körül magam, akik megértenek, akiknek elsírhatom bánatom és nem megoldásokkal traktálnak, hanem együttérzéssel támogatnak. Akikből erőt meríthetek, és akik akár még át is mentek hasonlón. Gyermekem apjának a támogatása pedig a legfontosabb mindközül, hiszen ő az, aki nap mint nap látja a sok erőfeszítést, amit a rosszalvó gyerekkel való törődés igényel. Ő az, aki értékelni tudja, mit csináltál te otthon gyereknevelés címszó alatt, úgyis, hogy nincs otthon meleg étel, és szalad a háztartás.

Segítség kérés!

Kinek mi áll rendelkezésére. Apa, nagyszülő, fizetett segítség, kertész, bárki, aki megoldható. Nem szabad mártírkodni mert nem éri meg. Ráadásul senki nem is értékeli. Se a gyereknek se a környezetünknek nem teszünk vele jót. Tudom milyen nehéz segítséget kérni, nekem ez komoly, jellemfejlődésre lehetőséget adó terület. Ki kell állnunk az érdekeinkért és akár másoknak problémát vagy kellemetlenséget is okozva (hisszük mi azt sokszor rosszul), de segítséget kell kérni. Ha más nem legalább hétvégente legyen 2 óra fix alvásidő a gyerek mellett, mert a 2 óra is életmentő lehet egy teljesen kimerült, fáradt anyukának.

Én-idő:

Szerintem a kizsigerelt anyukáknak van erre a legnagyobb szüksége. Aki folyamatosan csak ad a testéből, idejéből, türelméből egy gyermeknek, annak töltődni is kell ám valamiből, mert ezek a források végesek. Ez az én idő bármi lehet, de a lényeg, hogy abban a minimum 2 órában tényleg teljes legyen a pihenés.

És a csodafegyver, ami nélkül lehetetlen túlélni: a SZÉNHIDRÁT.

A legjobb a kakaós kalács Nutellával, aminek a tetejére még egy kis tejszínhabot is rakunk. Nem élném túl a mindennapokat szénhidrát nélkül.

Plusz egy tipp:

Maradjon meg a remény!

Előbb utóbb minden elmúlik. Lehet pont ma lesz az az este, amikor sikerül 3 órát egyben aludnod.

Üdv: Natulcien

Képek forrása: Google search