Imádom a turkálókat. Szeretek kincset keresni. Kihívásnak tekintem, és hatalmas sikerélménnyel jár egy-egy tökéletes darab hazaszállítása. Hozzá kell tennem, hogy engem egy nehéz nap után kikapcsol, ha csak színes dolgokat nézegetek. Nem kell vásárolnom sem, csak fogdosok, próbálok, ihletet gyűjtök. Az is a témához kapcsolódik, hogy sok időt és energiát igényel, ha nem csak a vakszerencsében akarunk bízni. Érdemes utánajárni a turkáló honlapján mikor van árucsere és mikor van akció. Az előbbit feljegyezni az utóbbit elkerülni, ha csak nincs szabadnap kéznél különben a szórakoztató kincskeresés egy durva ketrecharc gálához fog inkább hasonlítani, amit tuti nem úszik meg az ember lánya karmolások, lábtaposás és pár új kifejezés elsajátítása nélkül, amik a felmenőink megáldására vonatkoznak. A másik hasznos dolog, ha tudjuk, miért megyünk. Mivel hatalmas a választék érdemes csak arra koncentrálni, amit vásárolni szeretnénk. Persze ehhez át kell gondolni a ruhatárunk koncepcióját. No, meg persze ott vannak a szerelem első látásra darabok is. Azok nagyon veszélyesek. A szalmaláng típusú szerelmek, ahogy jönnek, mennek is. Én is hajlamos vagyok hirtelen felindulásnak engedni, kicsit impulzus vásárló, boldogság hormon gyűjtő vagyok és bizony befürödtem már egy-két sose hordott darabbal.

Erre mondjuk a turkáló árfekvés tökéletes. Ki lehet próbálni az extrémebb, komfort zónán kívül eső darabokat is és ha beváltak, jöhet a minőségi választás. Van pár turkálós büszkeségem, amik hosszú távú szerelmek lettek. Egy szürke Jimmy Choo táska. Komoly, én se akartam hinni a szememnek. Egy nagyon jó, minőségi bőrrel dolgozó német táska márka, a Picard egy fekete darabja. Egy galambszürke szövetkabát, amit mindenki megdicsért eddig. Egy tevebarna F&F pelerin, egy fekete hasított bőr motoros bőrkabát… és még sorolhatnék többet is, de ezek a nagy kedvencek. Mostanában nincs annyi időm kincskereséssel foglalkozni, mint rég, de ha sikerül átgondolnom a ruhatáram, tuti hogy készítek egy bevásárló listát és csak arról fogok vásárolni. A cél minőségi alapdarabok és csak annyi ruha, amennyit hordani is tudok. Nincs ám olyan, hogy majd valamikor jó lesz, ha belefogyok vagy belehízok. Hogy majd egy alkalomra jó lesz, pl. annak a barátnőmnek az esküvőjére, akinek még pasija sincs. Hogy majd felveszem „ünnepre”. Ugyan már. Hordani kell, élvezni kell, addig amíg jó, addig amíg passzol a hangulathoz és a korunkhoz. Bizony időről időre szelektálni kell. Mi is változunk, az alakunk, életkorunk és élethelyzetünk is folyamatosan változik. Vagy legalább is az az igazi,ha változik. Pont ez a fejlődés lényege. Ehhez az úthoz pedig időről időre új ruhatár kell. Nekem kiábrándító, ha egy 40-es nő tini lányként öltözik. Szomorú, hogy még mindig ott tart. Bár ezt a férfiakról is el lehet mondani. No, de ez egy követkő bejegyzés lesz majd.     

Szép estét, üdv Natulcien.