Bevallom, hogy 10 db farmerom van. No, és ezek csak a kékek. Szakadtból 3 fajta, koptatottból 3, simából 2, lazából 2, és az is lehet, hogy elszámoltam. A legszebb, hogy ebből a tökéletes, amit bármikor fel tudok venni, mivel minden elvárásomnak megfelel, az pontosan 2 db. De ennek ellenére, még annyi fajta nincs a birtokomban lehetőségként, és bizony szánom gyengeségem, de már ki is szemeltem a következőt. Sokat gondolkodtam, miért nem tudok betelni a farmerekkel, mikor én még nem is vagyok nagy nadrágos. Inkább a szoknya párti tábort bővítem. A farmer hódító útja szerintem nem csak az én gardróbomban töretlen, és egyszerűen nem tudom megfogni a varázsának esszenciáját. Megfejteni sem tudom, milyen tulajdonságával bűvöl el. El kell ...

Legnagyobb meglepetésemre, a blog Facebook oldalán indított szavazás eredménye, - miszerint miről szóljon a következő bejegyzés - az lett, hogy a bőrszoknya lett az elsöprő győztes. Azt gondoltam volna, hogy kevés embert érdekel a bőrszoknya, hiszen nem látok sokakat ebben a megosztónak mondott darabban sétálgatni az utcán, annak ellenére, hogy a boltok polcai között rengeteg fajta közül válogathatunk. Lehet, hogy sokaknak ott lapul a szekrény mélyén egy vágyott bőrszoknya, csak nem meri felvenni, vagy nincs ötlete, mivel lenne érdemes felpróbálni? Összeállítottam néhány ötletadó montázst, hátha meghozza a kedvet, és a bátorságot, hogy be tudjuk illeszteni ezt a darabot is a hétköznapi viseletek közé.

A monokróm hangulat a bőrrel ...

Minél többet foglalkozom a divattal, annál többször tapasztalom a saját bőrömön, mennyire nincs új a nap alatt. Mikor a stylist oktatómtól megkérdeztem, kik is azok, akik eldöntik, hogy mi legyen a divat, ő azt válaszolta, hogy évekre előre elkészítenek egy trendbibliát, amiből a divatdiktátor házak dolgoznak. Ebben színek, minták, formavilág, és egy korszak meghatározás található, amiből aztán inspirálódnak, merítenek a tervezők. Lehet, hogy egy nagy divatház raktárosa lejelenti, hogy a kék anyagok felhalmozódtak, ideje lenne most már felhasználni őket? Találnak egy csomó tollat is, és akkor jöhetnek az indiánok, és a bohó-hippi stílus? Egyre határozottabban hajlok abba az irányba, hogy nem követni kell az divatot, hanem magunk ...

Iskolakezdés, hűvös reggelek, nyaralás utáni depresszió, és nehéz hétfő reggel. Nem kell ilyen tragikusan felfogni, hogy jön a suli, az egyetem, vagy, hogy nincs már mit várni a munkahelyen sem karácsonyig, mert elfogyott a szabink.

Nézzük az ősz jó oldalát. Végre változatosabban lehet öltözködni, újra rendszer kerül a mindennapokba, előkerülhet a kedvenc bőrkabát, nagyobb kedvvel állhat neki az ember főzőcskézni a konyhába, és nem kell elköszönni a nyári cuccoktól, és hangulattól sem még.

A 2016-os őszi trend egyik 90-es éveket idéző nagy visszatérője, a rétegezés. Külön postot is ér ez a jelenség, mivel rendkívül izgalmas, változatos, és egyben praktikus is. Nekem pedig személyes nagy kedvencem.

Mutatok pár példát, ...

Nehéz téma, és hálátlan darázsfészek, hiszen mi egyáltalán a molettség fogalma? Van, aki finomít ezzel a jelzővel, és van, aki számára sértés. Hogy kialakítsak egy saját fogalomrendszert a molettkérdés kezelésére, kiindulási pontnak a BMI index értékeket vettem, és elkezdtem elemezni a saját testalkatom. 158 centiméteremmel és az 50 kilogrammommal a BMI indexem 20-as, ami pont a sovány kategória közepe. Ahogy számolgattam, arra jutottam, hogy 52-69 kg-ig lennék normál, és 70-től túlsúlyos. Ezek után, az elhízásos fázisokat már ki sem számoltam, mivel ezek a számadatok is felhívták már a figyelmem arra, bizony efölött az 1840-es évekből származó számítás fölött eljárt az idő. Ráadásul újabb kérdést is felvetett: mi az a ...

Néha olyan helyekről kapok ihletet, inspirációt, ahonnan nem is gondolnám. Egy ember, egy előadás, egy könyv, bármi adhat adott pillanatban lökést egy új irányba. Azt vettem észre, nekem csak nyitottnak kell maradnom, hogy észrevegyem ezeket az apró kis utalásokat.

Sose gondoltam volna például azt sem, hogy a krétai kor öltözködése, ennyire belopja magát a szívembe, valamint, hogy a divattörténet ennyire leköti az érdeklődésemet.

Hoztam pár feldolgozását a római, görög, mezopotámiai, és mínoszi öltözködésnek.

A mai tudatosításom magamnak pedig, hogy mindig maradjak nyitott, és éber.

Szép napot: Natulcien.

A képek forrása a Pinterest,  a montázshoz tetszés szerint válogattam az alapanyagokat.

Milyen érdekes, hogy sokszor olyan történeteket, eseményeket, embereket sodor elém az élet, amivel aktuálisan dolgom van. Ilyen a Szinuhe című könyv is. Finn írója, Mika Waltari az egyiptomi kultúrát mutatja be, egy fiatalember életútján keresztül, aki orvos lesz. Állítólag világképformáló mű. Alig várom, hogy beinduljon a történet, ugyanis még csak az elején járok.

A könyv viszont egy érdekes kérdést, már az elején elültetett bogárként a fülembe. Miért kéne nekem a divatot követnem? Vagy bárkinek is? Ha nekem most a könyv hatására egyiptomi inspirációjú hangulatom van, miért ne élhetném meg, magam képére formálva a kor jellegzetes stílusjegyeit? Készítettem pár montázst Pinterestes képeket felhasználva a kor ...

A kihívások, akadályok, nehézségek bennem félelmet ébresztenek. Egyébként is lassan kezelem a változásokat, rugalmatlanul és aggodalommal, mindig a legrosszabbra készülve, inkább érjen kellemes meglepetés, ha mégsem dől össze a világ.

Akkor is nehéz alkalmazkodnom tehát egy új dologhoz, ha én választottam, és a saját akaratom érvényesül, legyen szó akár költözésről, akár munkahelyváltásról, akár egy szakításról. No de mi van abban az esetben, ha nem a terveim szerint alakulnak a dolgok, és csak elszenvedője vagyok egy döntésnek, állapotnak, élethelyzetnek, betegségnek, és ezzel a kihívással kell szembe néznem?

A váratlan veszteség, a csalódás, vagy egy kudarc komoly krízis, amit kezelni kell, csak hát nem mindegy ...

Egyszer egy kolléga, az ebédidő kellemes konyhai magányát, melyet csak a fejemben érzékeltem ezek szerint, és ő inkább kínos csendnek aposztrofálta volna; megtörte azzal a kérdéssel, hogy „…Ééss egyébként hogy vagy?”. Nem túl diplomatikusan csusszant ki belőlem a válasz, ami azért ritkán fordul elő, de kibuggyant a teljes igazság: „Figyi, én nem vagyok az a smúzolós fajta, de ha tényleg érdekel, elmondom.” A válasza engem is meglepett: „Igazából nem érdekel.” Ez egy gyönyörű barátság kezdete, ahogy egy klasszikus mondaná. Összenevettünk, és kínos csend helyett cinkos beszélgetés lett a ki, mit nem szeret az etikett szerinti, vagy könnyed folyosói, társasági beszélgetés témakörben.

Gyermekkortól kondicionálják, ...

A tetoválás téma időről-időre felmerül szerintem sok ember fejében. Nekem is nagy dilemma volt. Mindig is tetszett, de nem mertem belevágni, mert nem tudtam mi az a szimbólum, amivel együtt tudnék élni egész életemben.

Aztán magától talált meg hat év után a téma. Ahogy elkezdtem az önismerettel foglalkozni, és kezdtem megtalálni a saját személyiségem legmélyebben rejtett darabkáit, megtalált a vágyott szimbólum is. Egy legenda, aminek a szimbólumrendszere, tudtam örökre meghatározza az életem, így biztos nem fogom megbánni, ha magamra tetováltatom. Nem is bántam meg. Először csak a történet egyik darabja kerültem rám 29 évesen, aztán 4 év után, 33 évesen a befejezése. Úgy éreztem ekkora értem meg a folytatásra.

Az első ...