Néhány ruhadarabnak története van. Az én bordómnak is van. Kezdve azzal, hogy igazából nem is vörös, de ennek ellenére az én fejemben ez a ruha testesíti meg a „dögös vörös” ruha kategóriát. Mindig kacérkodtam extrémebb ruhadarabokkal, de sokszor vagyok bátortalan, ha meg is kell valósítani az ötleteim. Hirtelen felindulásból viszont ezt a feltűnő műbőr darabot megvásároltam. Nem csak a színe, a fazonja, de az anyaga is figyelemfelkeltő, ami igazi nehezített pálya egy olyan, alapvetően introvertált egyénnek, mint amilyen én is vagyok.

Természetesen, mint sok impulzusvásárlási áldozatnak, ennek a ruhának is az volt a sorsa, hogy sokáig nem találtam alkalmat arra, hogy felvegyem, vagy a hangulatom nem passzolt egy „domina titkárnő” szetthez, egészen addig a napig…..míg ki nem derült, hogy gyereket várok.

A nagy hír másnapjára hivatalosak voltunk egy házibuliba, és természetes volt, hogy ezt a ruhát fogom felvenni, mégpedig több okból. Tudtam, hogy jó darabig nem fog rám jönni egy 34-es méretű szűk ruha, a másik ok pedig, az volt, hogy teljesen felszabadító élmény volt a gyermekáldás csodája. A terhesség alatt, és utána is; a tudat, hogy már nem csak én számítok, hogy másért is felelős vagyok engem nagyon felszabadított. Kizökkentem egy egoista világképből, aminek az volt az egyik kiindulópontja, a ruha esetére levetítve, hogy „mindenki az én ruhámra figyel”. A felszabadultsággal eljutottam addig lélekben, hogy igazán senkit nem érdekel, mi van rajtam. Mindenki a maga szorongásaival, saját életével, és véleményével van elfoglalva. Nem számíthatok csak én. A környezetem maximum nyugtáz egy véleményt, aztán túllendülnek rajtam. Nem az lesz az esti téma a családdal, hogy egy ismeretlen nőn mi volt egy házibuliban.

Megéreztem, hogy sokkal jobban kell magamra és a leendő gyermekemre figyelnem a jövőben. Nem mások véleménye, hanem a saját hangulatom, közérzetem kell, hogy meghatározzon, és igen, én is észrevettem a helyzet ambivalens voltát. Egoista voltam, mert azt hittem, érdekel bárkit is, hogy mit viselek, és megoldásképp elkezdtem önző mód csak azzal foglalkozni, hogy nekem mi esik jól. Érdekes kettőséget tapasztaltam meg ebben az élethelyzetben, mégis tudtam, mi a helyes.

Attól a pillanattól nem feszélyezett a környezet véleménye, és a „dögös vörös” ruha. Szerintem egy krumpliszsákban is jól éreztem volna magam, ha éppen ahhoz van kedvem, mert tudtam, hogy már nem csak én számítok. Engem érdekes mód nem összenyomott, inkább felszabadított a felelősség. Ezerféle módon megélhetik a nők a terhességet, számomra magabiztosságot hozott, érdekes feladatot, és izgalmas kihívást. Élveztem is a terhesség minden pillanatát, és az anyaság első 3 hónapját is.

A ruha története pedig folytatódott. A szülés után ez volt az első ruhadarab, amivel teszteltem, vajon rám jönnek-e a régi ruhadarabjaim. Legnagyobb meglepetésemre belefértem, ami természetesen nagy elégedettséggel töltött el, mert kiterjedt ruhatáram darabjait nem terveztem lecserélni a jövőben.

Nem ez a ruhadarab lesz kezdő anyukaként a legkényelmesebb babakocsizós szettem, viszont mikor felmerült az ötlet, hogy újra kamera elé álljak, tudtam, hogy ez a ruha lesz az első, amiben meg szeretném mutatni magam. Ha szülés után egy bordó bőr ruhát tudok viselni, akkor talán sikerül összehangolnom az anyaság, és a nőiesség kettősségét. Természetesen kiegészíti egymást a két szerep, de nagy különbség van a csábító nő, és a csecsemőt ringató édesanya között, és néha bizony nehéz váltani.   

Ennek a ruhának szép története van számomra. A nőiességem kiteljesedéséről és a bátorságról, az egészséges önzésről, és az önszeretetről szól. Az csak egy kellemes véletlen, hogy idén ősszel ez a szín, és a piros minden árnyalata is nagyon népszerű lesz. Nem beszélve a bőrhatású anyagokról.

Nem kell ám az aktuális divathullámokat túl komolyan venni, és kőbe vésett szabályként tekinteni rájuk. A trend előzetesek sokkal inkább iránymutatások, és ötletadó inspiráció források. A kifutón talpig pirosba öltözött modellek útját nehéz lenne a hétköznapokban követni, de érdekes lehet egy pirosas, vagy akár mályvás, bordó árnyalatokból összeállított szett, mint amit én is viselek a fotókon. Az alap ruhadarab kihívó mivoltán egy „mamis” kendővel és egy természetes hatású, mályvaszínű cipővel tompítottam.  

Üdv: Natulcien

Fotók: Kecskés Tamás, Thomas.k.photo