Gondolatok egy terhességről
2017. május 04. írta: Natulcien.style

Gondolatok egy terhességről

Új fejezetéhez érkezik a blog, és az életem. Azaz most már az életünk, ugyanis pár hét és egy kölök is csatlakozik a családhoz.  Szegény még nem tudja mibe csöppent, kiket választott szüleinek, de abban biztos vagyok, hogy nem fogja megbánni. Tartalmas, izgalmas és vicces ez az időszak eddig. Össze is gyűjtöttem a tapasztalataimat, hogy megmaradjon az utókornak, a kicsinek, és egyébként sem tudtam aludni hajnalban a nagy hasamtól.

 dsc_7312uj.jpg

A természet utat tör magának.

A Jurassic Park című film nagy tanulsága nekem ez a mondat, amit a káosz elmélet specialista mond még a film elején. A természetet nem lehet befolyásolni, keretek közé szorítani, korlátozni, és manipulálni. Persze meg lehet próbálni, de megbosszulja magát. Mennyi olyan sztorit hallani, hogy diagnosztizált meddőség, elzáródott petevezetékek, PCOS, hormonproblémák, rendszertelen ciklus, fogamzásgátlás és óvszer mellett is összejön egyszer csak-egy jövevény. Vagy, hogy pont az örökbefogadás, egy új hobbi, munkahely, vagy partnerváltás, vagy egy kutya után jön a trónörökös. Annyira kiszámíthatatlanok, és pont ezért csodálatosak számomra ezek a fogantatás történetek, mert a természet megzabolázhatatlanságáról szólnak. Nem tartom magam se fatalistának, se hedonistának, nem szabad mindent a természet kegyébe bocsájtani, kicsit be lehet azért neki segíteni, de itt is a holisztikus gondolkodásmódnak van szerintem foganatja. A test, szellem, és lélek hármasának kell egyensúlyban lennie, hogy a terveink szerint alakuljanak az események körülöttünk. Egy meddőségi kérdést nem lehet csak pszichológus, vagy csak egy meddőségi klinika segítségével megoldani. 

 

A környezet nem gondolatolvasó.

A gyerekek úgy gondolják még kis korukban, hogy amit éreznek azt a másik is érzi. Mindig ez a gondolat jut eszembe, ha olyan elbeszélést hallok, aminek a lényege, hogy „olyan rosszul voltam, és mégsem adták át a helyet a buszon”. Kérdem én, tudta az utazóközönség, hogy rosszul tetszik lenni? Nagyon nehéz ám eldönteni, főleg télen, hogy valaki terhes, vagy csak hülyén hízik, és egyébként is. Én sem nézegetem a környezetem árgus szemekkel, vajon hol egy megmentésre váró idős hölgy, vagy terhes kismama, vagy vércukorszint eséses egyetemista. Általában olvasok. Nem mert figyelmetlen vagyok, vagy bunkó, egyszerűen csak szeretném hasznosan kitölteni az időm. Természetesen ha látókörömbe esik a fent említett veszélyeztetett „fajok” közül bármelyik, akkor átadom a helyem, de azt sem veszem zokon, ha kedvesen megkérnek erre a gesztusra, sőt. Nekem 90%-ban rögtön átadták a helyet, a maradék 10%-ban, pedig addig jutottam a kommunikációban, hogy „Szia, ne haragudj…”, és már pattant is föl a delikvens mosolyogva. Az utazó társaink ugyanolyan áltag emberek, mint mi. Nem azért keltek fel szerda reggel, hogy ma aztán minden kismamát, beteg idősembert megszívassanak azzal, hogy csak azért is leülnek az egyetlen megmaradt helyre a villamoson. Álmosak, stresszesek, szomorúak, szerelmesek, figyelmetlenek, rosszul hallanak, otthon hagyták a szemüvegüket, elmélyedtek egy könyvben, és nagyon szívesen segítenek, ha kedvesen fordulunk hozzájuk, úgy, ahogy mi is elvárnánk fordított helyzetben.

 agi_27_of_314.jpg

Amilyen vagy, olyan a környezet is.

A párkapcsolat, a környezet egy tükör, szokták mondani. Én nagyon sokáig ezt nem értettem, de aztán ráéreztem mit is jelenet ez a szimbólum. A fenti példából is következik, hogy a környezet hogyan reflektál vissza minket, és a viselkedésünket. A legmorcosabb eladó is megenyhül, ha megértéssel fordulunk hozzá. Engem nagyon feltöltött a terhesség, így nagyon kedves, kipihent, és türelmes voltam a környezetemmel, amit meg is háláltak az emberek. Érdemes elgondolkodni azon, ha csak rossz dolgok történnek velünk, vajon mit közvetítünk mi a világ felé, és mi a baj magunkkal. Nem hiszek a  szerencsében. A kedvenc mondatom erre: „Te szerencsés vagy, mert te beszélsz nyelveket”. Maximum egy jó nyelvérzék előnyével indulhat valaki a születése után, de egy nyelvvizsgáért, és bárminemű pluszért meg kell dolgozni. Keményen. A genetikai lottónyertesek a tökéletes alakjukkal más dolgokkal küzdenek meg, mint a hízásra hajlamosak. Nekik sem könnyű, vagy egyszerűbb, egyszerűen más területen van az életüknek tanulnivalójuk. Én nem azért nem híztam el a terhesség alatt, mert szerencsés vagyok, hanem azért mert tudatosan odafigyelek a változatos, egészséges étkezésre a gyerek és a saját magam egészsége érdekében, illetve a párom felé mutatott tisztelet jeleképp. No meg lusta vagyok, így semmi kedvem a terhesség után nagyobb energia befektetést fordítani a ruhatáram visszaszerzésére, amihez egyébként ragaszkodom.

 

A terhesség nagyon jó ürügy.

Ha már a fentieknél tartunk arra is rájöttem, hogy sokan ürügynek, kifogásnak használják a terhességet. Mivel egyéni, szubjektív, és nem ellenőrizhető, az anyuka mentalistásán múlik, mennyire viseli jól, vagy nehezen a terhességet. Vérmérséklet, tűrőképesség kérdése, hogy valaki kiborul a reggeli émelygéstől vagy lazán kidobja a taccsot harmadjára is a munkahelyi mosdóban. Természetesen mindenki máshogy éli meg a teste változásait, de ez a felfokozott élethelyzet nagyon szépen kihozza az egyéni alapjellemvonásokat. Ráadásul egy gyerek viszonylag sokáig nagyon jó ürügy lehet. Egy ismerős mesélte, hogy az új kolléganő legnagyobb sajnálatára nem tudott túlórát vállalni, mivel egyedül neveli gyermekét. Toleránsak voltak vele, míg ki nem derült, hogy szegény gyermek egy 17 éves, makk egészséges fiúcska. 

 agi_210_of_314_1.jpg

A szellemi képességek csökkenése.

Azon se lepődnék meg, ha össze-vissza írnék minden hülyeséget. A kismama memória egy külön jelenség. Vagyis jelenség foszlány, mert hébe-hóba van, és elég hiányos. A szétszórtság kedves megfogalmazás. Én talán ezt viselem legnehezebben a terhesség alatt. Ami régen meg sem kottyant, az most komoly szellemi kihívás. 5 helyszínen 7 különböző dolog elintézése ismeretlen terepen, felér egy túlélő túrával, ahol azzal is meg kell küzdeni, hogy minden állomáson meg kell találni még a WC-t is. Vezetés, térbeli tájékozódás, kommunikáció, problémamegoldás, improvizáció, folyamatos pisilési inger, rengeteg megküzdésre váró kihívás, ami után úgy érek haza, mint a mosott rongy. Nem szoktam tanácsokat osztogatni, de ha kiderül a terhesség, érdemes az összes PIN kódot, jelszót, lakcímet, fontos adatot valahová feljegyezni, mert nagyon sok utánajárást spórolhatunk meg vele. 

 

A 40 hét nem 9 hónap.

Ha már a számoknál tartunk. A matekkal is gond van terhesség alatt. Bennem ez alatt az időszak alatt tudatosodott, hogy a terhesség 40 hét. Amit ha 4 hetekkel elosztunk, akkor 10 db 4 hetes „hónapot” kapunk. Mivel a hónapok nem egyenlő hosszúságúak….no ebbe most inkább nem mélyedek bele. A lényeg, hogy a terhesség hosszabb, mint gondoltam.

 

Az Alien c. film új értelmet nyer.

A baba mozgásának a leírása olyan szép, és kedves, és „pillangócskás”, meg „halacskás”, meg „rezgős”, „libegős” érzéses, hogy én egyszerűen nem tudtam megkülönböztetni a leírások alapján, hogy emésztek vagy a kicsi mozog. Én úgy írom le, a korai magzatmozgást, hogy olyan, mintha a saját pulzusunkat éreznénk, csak erősebben, no meg nem a miénk, és éppen ezért nem ritmusos, hanem random, és kiszámíthatatlan. Fura dolog a magzat növekedésével érezni, ahogy egy teljesen független identitás használja a testünket táplálkozásra. Mint egy kis parazita, aki annyiban különbözik az Alientől, hogy a mi döntésünk alapján kerül oda, és van időnk bőven megszokni, hogy szép lassan egyre nagyobb terhet hódít el a testünkből.  

 agi_11_1.jpg

A terhes sztereotípiák.

Ahány nő, annyi terhesség. Bevallom kicsit aggódtam, hogy a hollywood-i filmek mintájára, majd belőlem is pelenka agyú, érzékeny kismama lesz, aki elsírja magát egy rugdalózón, és hajnalban hisztizik kovászos uborkás málna fagylalt után. Jelentem nem. Az a reklám, amit megkönnyeztem tényleg nagyon megható volt, a málnát meg jó előre betáraztam a fagyasztóba. Viccet félretéve, akinek volt hobbija, élete, érdeklődési körei a terhesség előtt, azok megmaradnak utána is. Természetesen bővül a kör, hiszen fel kell készülni egy új jövevényre, de nem kezdek el magamról többes számban beszélni, és biztos vagyok benne, hogy a gyerek születése után sem fogok a picivel együtt kakálni, és szopni. 

 

A terheseknek nincs humorérzékük.

Azaz bocsánat, ne általánosítsunk. Nekem nincs humorérzékem a terhességem alatt. Vagy csak türelmem nincs hülye kérdésekre, hülye választ adni. Mintha újra érettségi előtt állnék, és a rokonok, ismerősök, úton-útfélen szembejövő ismerősök ugyanazokat a sablon kérdéseket tennék fel egymás után naponta többször. „Mi leszel, ha nagy leszel?”, „Izgulsz már?”, „Hova mész továbbtanulni?”, „Kolis leszel?”. Csak most mások a kérdések, de a lényeg ugyanaz. A környezet próbál kedves, udvarias, élethelyzethez passzoló kérdésekkel, vicces általánosságokkal társadalmi nyomásra, vagy egyéni érdeklődés alapján kommunikációt kezdeményezni. Ebből lesznek az „Aludd ki magad előre, mert utána úgyse fogsz”. „Mikor jön a kistestvér?”, és „Nagyon fog fájni a szülés.” típusú hasznos, és építőjellegű mondatokat tartalmazó beszélgetések, amikor a kismamának egyáltalán nem őszinte a mosolya. Én személy szerint értékelem a kezdeményezést, és az érdeklődést is, de egy egyszerű „Hogy vagy?” sokkal gördülékenyebbé teszi a kommunikációt.

 agi_16.jpg

A többi kismama sem biztos, hogy jó társaság.

Én már a tanulmányaim során is tapasztaltam antiszociális vonásaimat a közösségben. Az álljunk körbe, és egyeztessük ki, mit nem tud, ki milyen tételt akar húzni, ki mennyit aludt, és ki mennyire izgul társaságok engem nagyon feszélyeztek. Számomra ez nem oldotta a feszültséget, inkább csak fokozta, ezért inkább bementem elsőre vizsgázni, csak hogy ne kelljen hallgatni a kollektív stressz levezetést, amivel a többiek láthatóan megkönnyebbültek. No, én ezzel szembesülök a terhesség alatt is. Mások drámai szülés, vetélés, hányós történetei bennem nem keltik azt a vágyat, hogy nekem is meg kellene osztanom, főleg nem egy vadidegennel egy orvosi váróban a saját terhességi tapasztalataim. Én nem bánom ha ventilál, meg lehet, hogy nem tudja másnak elmondani, amit megértek, de nálam tuti talál jobb beszélgető partnert. Van egy olyan érzésem, hogy nem én leszek a játszóterek kedvenc mamija.  

 

A gravitáció sem barát.

A szellemi képességek csökkenése mellett a kézügyesség is romlik. Legalább is nekem. Ha valamit elejtek, akkor azt bizony nagyon nehéz felvenni. A második dolog, amit nehezen viselek a terhesség alatt az a hajlongás. Igazi kihívás egy zokni, harisnya, és a már említett, leesett dolgok felvétele, ekkora hassal. Sokszor eszembe jutnak nagy sörhasú férfiak, vajon nekik is ilyen érzés lehet? Ráadásul annyira sok tevékenységhez kéne hasizom, meg hajolni, meg nem is gondol bele az ember még nincs korlátozva egy mozgásformában. A hason alvás luxusáról már ne is beszéljünk. 

 agi_28.jpg

A terhesség üzlet.

Egy Oscar idézettel élve: „Tudtam én, csak nem sejtettem!”. Elhatároztam, hogy az évek óta használt Coin nevezetű, költségvetés nyilvántartó alkalmazásom használva, én bizony összegyűjtöm, mennyibe kerül a kölök az első terhességi teszttől, a vitaminokon, terhes nadrágon, és az utolsó cumisüvegen át a fogantatástól a születésig. Olyan horribilis összegeket hallottam, hogy nem csoda, ha ez sok mindenkinek elveszi a kedvét a gyermekvállalástól, de azt kell mondjam, nem olyan vészes a helyzet. Család, barátok, használt árucikkek fóruma, Ebay, kölcsönzés, ezer alternatíva van a dedikált bababoltok helyett. Mindent pikk-pakk kinőnek, így a használt dolgok teljesen megfelelőek, sőt én arra se vagyok háklis, ha rózsaszín rugdalózót adunk kisfiúra, kéket, meg lányra. A gyerek se bánja, az utca emberének meg nem mindegy? Úgyis megkérdi mi a neve, neme, mert udvarias akar lenni, ha meg más színűben van, mint amit gondolt akkor meg nyertünk újabb 5 perc beszédtémát. A kismama cuccok is horribilis áron vannak a baba cuccok mellett. De ott is lehet spórolni. Egyszer tettem be a lábam kismama üzletbe, ahol egy hatalmas akció kereti között a 30 ezres többfunkciós kismama nadrágot már 16 ezerért megvehettem volna. Mikor nem éltem az ajánlattal, és az okát kérdezték elmondtam, hogy a H&M-ben 8 ezerért kapok ilyet. Azt a választ kaptam, hogy ilyet aztán nem, mert ezt terhesség után is tudom használni. Azzal hagytam ott az üzletet, hogy volt nekem nadrágom terhesség előtt is, amiket tervezek a jövőben is hordani. A következő utam egy kismama turkálóba vezetett, ahol 2 és 3 ezer forintért került birtokomba az a 2 darab kismama nadrág, ami jelenleg a kismama stafírungom 2 darabját képviseli. Legnagyobb meglepetésemre nem kellett kismama cuccokat vásárolnom. Kaptam még egy nadrágot, így a turis fekete, és kék egy szürkével is bővült. Ezeken kívül én a terhességet 1 db. terhes harisnyával és a régi nagyobb darab harisnyáim folyamatos nyújtásával kihúztam. Pár harisnyám, mintha velem nőtt volna a terhesség alatt, és hosszú kötött pulcsik, ingruhák adták a felsőket. Jelenleg bővebb szabású nyári ruhákkal is tökéletesen funkcionálnak a harisnyák. Nem tudom a maradék pár hétben mennyit fog még nőni a hasam, de szerintem már ki fogom húzni a meglévő darabajimmal.

 

A bürokrácia útvesztőjében.

Ha a gyerek téma felmerül valahogy senki nem beszél a hivatalos tennivalókról, ügyintézésekről. Háziorvos, védőnő, folyamatos orvosi kontrollok, hivatalos papírok…..katasztrófa. Szerencsére találtam egy tökéletes oldalt, ami sokkal jobban összegyűjti a tudnivalókat, mint ahogy én csökkent szellemi képességeim, és kézügyességem birtokában arra képes lennék.

 agi_23.jpg

Nincsenek tabuk.

Se a párkapcsolatban, se a dokival, se a szülésznővel. Most már tudom mi a nyákdugó, és hogy néz ki, hogy a szülés közben 3-ból 2 kismama beszar, hogy miért veszélyes hapcizni terhességi inkontinencia esetén, hogy a gátmetszés pontosan hogy néz ki, és akkor a terhes szex pózokról még nem is beszéltünk. Ha valakinek még eddig kitartott a rózsaszín ködös terhességi idill, most tuti elveszti. Humorérzék nélkül meg még nehezebb. Marad az önirónia, és a tudat, hogy a gyerekünk világrahozatala lesz a jutalom a kálváriáért, és, hogy ezeken a dolgokon a legtöbb terhes nő keresztül megy, csak épp nem beszélnek róla.

 

Meg kell élni a pillanatot.

Az egyik legfontosabb tanulsága ennek az időszaknak, hogy nagyon gyorsan eltelik a 9 hónap. Érdemes tényleg minden fázist a maga nemében megélni, kiélvezni, és tapasztalni. A naplóírás, a meditáció, a fotózás, mind-mind segítenek abban, hogy megéljük ezt a különleges, és megismételhetetlen időszakot. Első gyermek esetén főleg visszahozhatatlan, hiszen jöhet még terhesség, de akkor már ott van egy testvér, aki követeli magának a figyelmet. A terhes, családi fotózás például egy olyan élmény, amit én semmi pénzért nem hagytam volna ki. Kellett egy olyan kép, ami a lehető legjobban visszaadja ennek az izgalmas, és boldog állapotnak a hangulatát, olyan minőségében, amire bármikor büszkék lehetünk.

 

Önismereti utazás.

Ez a terhesség legérdekesebb része számomra. A felkészülés a terhességre, a gyereknevelési alapelvek tisztázása a párunkkal, a testkép változásának elfogadása, majd az elengedés gyakorlása. Úgy érzem, most ugrik a majom a vízbe. Eddig volt egy csomó elméletem a gyereknevelésről, magamról ebben az élethelyzetben, és most derül ki, hogy igazak-e ezek, vagy csak feltételezések voltak. Most derül ki mennyire stabil a személyiségem, az énképem. Hogy tudom-e tartani magam az elveimhez, hogy amit elképzeltem, feltételeztem elméletben, megállja-e a helyét a gyakorlatban. Nagyon kíváncsi vagyok hogyan alakul az életünk innentől kezdve, és mi mindent fogok még tapasztalni, tanulni majd a gyereknevelés és az anyaság kapcsán. Izgalmas lesz. Rengeteg új kaland, és kihívás, és megoldásra váró probléma, konfliktus, vicces, és kétségbeejtő pillanat lebeg a szemem előtt ilyenkor, de ezeket rendre elengedem, mert majd akkor fogok ezzel foglalkozni, ha itt az ideje. Nincsenek bennem illúziók a rózsaszín ködös anyai boldogságról, de feketén sem látom a jövőnket. Valamiért nyugalom van bennem azzal kapcsolatban, hogy ha valamilyen nehézséggel találkozunk, majd megoldjuk. Nem leszek ideális szuper anya, de a tőlem telhető legjobb anya leszek, és ebben biztos vagyok, és ez pont elég.

 dsc_8089b.jpg

Apuka is születik.

A másik főszereplője az új korszaknak, hiszen nélküle nem lenne család, nem lenne egyensúly, nem lenne terhesség sem. Számomra nagyon fontos volt, hogy átbeszéljük a szerepeket, alapelveket, elvárásokat, nehézségeket a terhesség elejétől kezdve. Elcsépelt mondat, hogy a kommunikáció mennyire fontos egy kapcsolatban, de az elcsépelt dolgokban van az igazság. Valamint az egyenrangú kapcsolat megléte is nagyon fontos. A bizalom, hogy számíthatunk a másikra, és a tisztelet. A gyerekünk ezek alapján az értékrendek alapján, és a köztünk látott minták alapján fog majd az élethez, és a társas kapcsolatokhoz viszonyulni. Lehet, hogy nekem most nehezebb fizikailag és lelkileg is, de az apákról sem szabad megfeledkezni. Nekik is nehéz, nekik is változik az életük, de nekik nem olyan látványos az apává válásuk, mint a nők helyzetében az anyává válás. Kell, hogy legyenek rituálék, kell, hogy legyen közösen megélt élmény már a magzati korban a gyerekkel. Kell, hogy legyen intimitás, és figyelem a terhesség alatt, sőt utána is. Ez egy nagyon nehéz helyzet szerintem. Megváltozott körülmények között, ismeretlen terepen lavírozni egy kapcsolatban, úgy, hogy egyikünknek sincs tapasztalata ezen a téren. Nem csoda, hogy a válások zöme az első gyermek érkezése után következik be.  

 

A kismama allűrök.

Összefoglalva a fentieket, mindenkinek joga van úgy terhesnek lenni, ahogy akar. Van aki várandós, van aki áldott állapotban van, valaki ikreket szül, valaki lombikban fogant, van aki csoda gyerek, van aki elvetél, és van akit a postás csinált.  Semmivel nem jobb, rosszabb egyik-másik terhesség, mint a nagy könyvben megírt, szerelemből fogant, rögtön a házasság utáni tervezett első hónapban összejött terhesség. Nem is kell összehasonlítani őket, mert nem is lehet. Mindenkinek a sajátja a legszebb, legjobb, és természetesen a megismételhetetlen, egyedi élethelyzete a saját terhessége. A saját bizonytalanságaink hiába vetítjük ki a környezetünkre, hiába várunk onnan is igazolást, hiába zárkózunk be a külvilág elől, amivel dolgunk van, azzal így, vagy úgy szembesülni fogunk. Ha más nem, akkor majd a gyerekünk tanítja meg a számunkra. 

Képek forrása: Iza Tymkow Photography

Weboldal: www.izafoto.hu

Utóirat: Köszönöm Izának a fantasztikus képeket, és a baráti hangulatú fotózást. Egy örök emlékkel ajándékozott meg minket azzal, hogy megörökítette a 28. hetes terhességemet, és a kis családunkat.

Smink és haj: Grafostylist Natulcien

Styling: Grafostylist Natulcien

 

Natulcien 

A bejegyzés trackback címe:

http://grafostylist.blog.hu/api/trackback/id/tr1112477359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.