Rag'n'Bone Man - Human (Official Video)
2017. február 23. írta: Natulcien.style

Rag'n'Bone Man - Human (Official Video)

A felelősségről

Rátaláltam erre a zenére. A szövege, és a hangulata nem hagy nyugodni. A felelősséget juttatja eszembe. Miért olyan nehéz az embernek, nekem, vagy bárkinek szembenéznie a saját felelősségével? A másik kérdésem pedig, hogyan fejleszthető, tanulható ez a képesség?

Arra jutottam válaszként magamnak, hogy az egóm, a személyiségem védi magát a felelősségáthárítással. „Igazán megnézhette volna más is a menetrendet.” „Nem késtem volna el, ha időben jön a villamos.” „Senki nem mondta el, hogy mi az a THM.” „A tanárom pikkelt rám, nem csoda, hogy nem sikerült a nyelvvizsgám.” „Ha ő is figyelmesebb, nem koccanunk össze.” „Csak a gyerek maradékát ettem meg, én nem is eszek amúgy sokat.” „Én a családért dolgozni mentem külföldre, nem értem miért lépett félre az asszony.” Nagyon-nagyon nehéz élethelyzetek, kérdések ezek. Megoldást találni rájuk még bonyolultabb, megélni pedig kifejezetten fájdalmas.

Viszont miért olyan nehéz megnézni kicsit a saját oldalunkat is a történésekben?

Ha rábízom magam másra, ne csodálkozzak, ha ő nem olyan precíz, mint én. A kényelem, vagy lustaságom kockázata, hogy lehet, lekéssük a vonatot. Ha nagyon fontos odaérnem valahova, bizony bele kell számolnom, hogy talán a BKV miatt csúszásba kerülök. Nem várhatom el, hogy minden tökéletesen működjön, mivel a világ nem tökéletes. Felelős felnőttként gazdasági döntésekről nem a szokásjog, az ismerősök, és az ellenérdekelt bank dönt, hanem én. Az én érdekem, hogy utánajárjak a kérdéseimnek, és el kell fogadnom, hogy gazdasági, pénzügyi kérdésekben senki nem akarja, hogy én jól járjak, csakis én magam. Nem a tanár felelőssége, hogy sikerül-e a nyelvvizsgám, hanem az enyém. Ha nincs külső segítség még több szorgalmat, és igyekezetet kell befektetnem a leendő siker reményében. A vezetésben a kölcsönös bizalom elve nem azt jelenti, hogy mások majd kompenzálják a rutintalanságom. A gyerek rendkívül jó kifogás saját gyengeségeink leplezésére. Senki nem tömi belénk a csokis süti maradékát, és nem abba fog összeomlani a családi kassza, ha ennyi kárba megy. A külföldi munkavállalás járulékos haszna pedig a több pénz, megfelelőbb munkakörülmények között, viszont hatalmas ára van annak, ha nem vagyunk jelen a család életében.

Nehéz döntések, felelősségteljes helyzetek, amiket mindenki saját élethelyzete alapján mérlegel, hogy megéri-e meghozni, illetve megcselekedni. A felelősség átruházása viszont pszichológiai szempontból egy visszaminősül „gyerek” állapot. A gyerek várja el, hogy kitalálják a gondolatait, és megmagyarázzanak neki dolgokat, és döntsenek helyette, és vigyázzanak rá. Egy „felnőtt” psziché nem így működik. Számomra az emberek felelősséghez való viszonya megmutatja, hogy mennyire nőttek fel lélekben.

Áttérve pedig az érdekesebb, és előremutatóbb kérdésre, mégpedig arra, hogyan fejleszthető a felelősségérzet, és hogyan nőhet fel egy gyermek ebből a szempontból is önálló felnőtté, no ezzel gondban vagyok. Még jobban körbe kell járnom ezt a témát.

Amiben biztos vagyok viszont, hogy felnőttként önismerettel tehetünk azért, hogy a fent említett helyzetekben, ne az egónk önző, önvédő mechanizmusai határozzák meg a viselkedésünket. Egy-egy ilyen helyzetben, mikor jön az automatikusan rögzült válasz: „Nem én tehetek róla!”, érdemes feltenni pár kérdést magunknak: Mi zavar az aktuális élethelyzetben? Mi a járulékos haszna annak, ha nem látom a saját felelősségem? Mit cselekedhettem volna másképp? Miért nem tettem meg ezeket a cselekedeteket? Mit tehetek a jövőben, hogy elkerüljek egy ilyen helyzetet? Azt vettem észre az ilyen kérdésekre azért nehéz válaszolni, mert a felnőtt agy túlbonyolítja a választ. Érdemes mindig az alapérzelmek között keresgélnünk. Lusta voltam, féltem, szeretet hiányom van, becsaptak, igazából nem is akarom megtenni stb.

Ezek után a problémafelvetéseim után, úgy gondolom lesz miről konzultálnom a pszichológus barátnőmmel. Meg kell tanulnom, hogy nevelhetek majd felelősségteljes, felnőttet gyermekeimből, és hogyan kezelhetem magamban is azokat a feszültségeket, mikor egy-egy ilyen kényes kérdésre olyan őszinte, bár számomra, és az egómnak nem tetsző választ kapok, hogy bizony lusta voltam. Mindig van hova fejlődni, és még a végén kiderül, hogy taoista vagyok, és a lényeg maga az út.

Hallgassátok szeretettel, mert amúgy egy kifejezetten jó dal.

Szép napot, Natulcien.  

A bejegyzés trackback címe:

http://grafostylist.blog.hu/api/trackback/id/tr7212284423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.