2015. már 02.

Jó dolgok a szürke árnyalataiban

írta: Natulcien.style
Jó dolgok a szürke árnyalataiban

Én szeretem a szürkét, annak ellenére, hogy nem áll túl jól. Rengeteg árnyalata van, nyilván, mint minden színnek, de mostanában különösen nagy szerephez jutott ez a szín, mégpedig a mozi miatt. Én nem olvastam a könyvet, de rengeteg kritika került a szemem elé, amiket perverz kíváncsisággal olvastam. Hallottam az embereket az utcán, ahogy erről beszélnek, és elkapott az érzés, hogy én is szeretnék véleményt alkotni valami olyanról, amiről úgy tűnt nekem, mindenkinek van. Így hát felkerekedtem egy napsütéses vasárnap délutánon, és megnéztem a filmet. Nagyon sokat gondolkodtam azon, megírjam-e a véleményem itt a blogon. Aztán arra jutottam, hogy miért is ne, eléggé foglalkoztatja az agyam az, amit kiváltott belőlem a film, és hátha új aspektust tudok megvilágítani annak, akit érdekel ez a bejegyzés. Nem vagyok filmkritikus, így hagyjuk a film művészeti értékének véleményezését. Még szerencse, mert nem lenne könnyű dolgom, akit érdekel, ajánlom a Hollywood Hírügynökség szösszenetét, (Gergő, felvidítod a napjaimat) szerintem nagyon vicces, imádom azt a srácot, mint már ajánlottam is itt, és Ágota, őt is neked köszönhetem, tehát köszi.

Engem inkább a film pszichológiai, lélektani aspektusai érdekelnek. Van egy nagyon komoly „jellemhibám”, így születtem, szerintem genetika, de igyekszem mindenben a jót keresni, és találni valami értéket. Nem kifejezetten így állok dolgokhoz, de valahogy mindig találok valami pozitívumot a körülöttem lévő világban. Egy ismerős egyszer nagyon régen azt mondta, ha a sínekre kötöznének és jönne a vonat, én még abban is találnék valami jó dolgot. Szóval jöjjön az, szerintem milyen jó dolgokat lehet felfedezni a Szürke 50 árnyalatában.

Egy járulékos pozitívum, hogy a BDSM-kultúrának utánajárva a kritikák kapcsán megismerhettem Sade márki történetét, ami szerintem nagyon érdekes, és bővítette a látóköröm.

A főcímdal-feldolgozás és a kezdőképek szürkesége kellemesen lenyugtatta az idegeimet, amit a mellettem ülő pár női tagja borzolt fel csivitelő csacsogásával, tehát a film legalább elérte, hogy csend lett.

Kb. eddig tartott a megnyugvásom ugyanis folyamatosan nőni kezdett bennem a feszültség a film képmutatósága miatt. Hol van itt a pozitívum, kérdezhetnétek. Pontosan ott, hogy ez a film egy figyelemfelkeltő oktató film a szülőknek arról, hogy miért ne hanyagolják el a gyermekeiket.

Kifejtem. A film azért képmutató, mert a főszereplő (Grey, azaz szürke) gyakorlatilag ő a főszereplő, a leányzó (Ana) csak asszisztál, tehát Grey van beállítva beteg embernek, megmentésre és megváltoztatásra váró elnyomónak, Ana pedig a követendő példa, a szűz megmentő. Fiatal lányoknak szerintem borzalmasan veszélyes ez a film, mert nagyon torz képet és lehetőségeket vázol. Szerintem Ana azért sokkal „betegebb”, mint Grey, mert még azt sem látja, tudja, hogy gondja van. Nézzük meg, milyen is ez a lány. Semmilyen. Az anyja elhanyagolta, mert „menthetetlenül romantikus”, és Ana előtt nem volt férfi minta sem, ezek miatt nem tud kötődni a környezetéhez, és bezárkózott a saját introvertált világába. Nem tud konfliktust vállalni, nincs tisztában azzal, mik az értékei, mit akar kezdeni a jövőjével, és az egyetlen érdekes benne, hogy belemegy egy halálra ítélt kapcsolatba, egy amúgy teljesen korrekt férfival. Grey ugyanis teljesen reális önértékeléssel pontosan tudja, mit akar, mit tud nyújtani. Nincs félrevezetés, nincs mellébeszélés, sőt még engedékeny is, hajlik a kompromisszumra.

A szerződés kifejezetten tetszett, hiszen a való világban is ez van. Az emberek kimondatlan, le nem írt szerződéseket kötnek egymással, és addig tart a kapcsolat, míg a szerződés mindkét fél számára kielégítő, és az adok-kapok egyensúlyban van. Ha már valamelyik félnek nem éri meg, akkor borulnak az erőviszonyok, és vagy újratárgyalják a szerződést, vagy bontják azt. Szerelem ide vagy oda.

Visszatérve Anára. Az anyja nem megy el a diplomaosztójára, és mit lát ebből, hogy az édesanyja, mint már említettem „menthetetlenül romantikus”. A filmben Ana 21 éves. Édesanyja 5. kapcsolatánál tart (ha jól emlékszem a filmre, bevallom nem jegyzeteltem), ha ebbe már beleszámoljuk az apát, aki Ana 2 éves korában meghalt, akkor kb. 4 évente új pasiba szeretett bele Anyuci. Mennyire lehetett stabil gyerekkora egy ilyen lánynak? A kisebbségi komplexusai miatt gyakorlatilag mindenki kihasználja, még a lakótársa is megeszi a szendvicsét, és nem tud kötődni senkihez. Nincsenek barátai, és a kedves, rendes, aranyos fiúkat elhajtja, két jelentkező is volt ugyanis a filmben. Ki kell neki? A megközelíthetetlen és rideg Grey, akitől egyértelműen nem kaphatja meg a hőn áhított intimitást, de ezt  Grey teljesen korrekten közli is vele. Anának egy pszichológus kéne. Tehát, ezért ne hanyagoljuk el a gyerekeinket. Ez a tanulság számomra egy igen nagy pozitívuma a filmnek. Nem vagyok pszichológus, de azt tény, hogy a gyerekek lelki fejlődésére mekkora hatással van a törődés és az odafigyelő szeret, ami nem abból áll csupán, hogy a gyereknek tiszta a pelenkája, és nem üres a gyomra illetve, hogy nyugodtan eljátszik egy sarokban. Nekem nincs még gyerekem, de gyakran beleesem abba a hibába, hogy nem figyelek oda saját magamra. Az igényeimre, testem jelzéseire, vágyaira, csak a kötelességek és a kell-ek határozzák meg az életem. Aztán persze a szervezetem benyújtja a számlát.

Nézzük Greyt ő a másik példa, példa a rossz figyelemre. Megjegyzem, a negatív figyelem is figyelem, és Grey azt kapott drogos anyjától a film utalása szerint rendesen, de még mindig sokkal reálisabban látja magát, mint Ana, mint már megint csak említettem.

Grey, amúgy nem szürke, neki van színe, mégpedig a piros a játszószobájában, semmi egyoldalú, saját örömére szolgáló dolgot nem tesz Anával, addig, míg a lány nem kéri, amit, megjegyzem, bármikor leállíthatott volna. Ő nem értette meg a férfit egyetlen pillanatra sem, csak meg akart változtatni egy embert, akibe a saját defektusai miatt szeretett bele. No, ez a rossz üzenet, ami miatt veszélyes a film. Ugyanolyan veszélyes, mint a Pretty woman. Nem kívülről kell várni a segítséget, a megmentő fehér lovas herceget, vagy akár fordítva, a nőt, aki kirángatja majd a férfiembert magányából. A változás mindig belülről fakad, és akkor tud egy ember változni, ha ő maga akar. Ez viszont pozitívum a filmben. Ha valaki átlát a maszlagon, akkor ez tényleg motiváló lehet, mégpedig Grey miatt. Mert ő akar változni.

Az utolsó és egyben legnagyobb pozitívum a filmben, hogy nagyon szépen felvonultatja a szeretetnyelveket. Gary Chapman, amerikai párkapcsolati szakértő és házassági tanácsadó alkotta meg ezt az elméletet. Ötféle szeretet nyelv van. Az ajándék, a szívesség, az együtt töltött idő, a dicséret és az intimitás. Ezek keveredhetnek is, de Grey mindegyiket kipróbálja, melyikkel szerzi meg magának Anát. A nő a minőségi időre és az intimitásra ugrik, és Grey csak ezt nem tudja megadni neki. Tökéletesen passzolnak a defektjeik. A férfi elveszett gyermeki ártatlanságát látja benne, és megélheti a lány „kínzásában” a saját traumáját.  Milyen szép. Kár, hogy íráson át nem érződik az irónia.

No, de a lényeg, hogy nekem adott ez a film, amellett, hogy elvett 2 órát az életemből, de felhívta a figyelmemet valami nagyon fontos dologra. Mégpedig, hogy mennyire meghatározzák felnőtt kapcsolatainkat gyerekkori traumáink, élményeink, szüleinkkel való kapcsolatunk, illetve, hogy ezért mennyire fontos ezeknek a tudatosítása és kezelése. 

Szép napot, Natulcien.

 Kép:Google search.e4d7315901b06668a791355f23c23464.jpg

Szólj hozzá

gyereknevelés lélek pszichológia elhanyagoltság BDSM A szürke ötven árnyalata Sade márki